Szatm�ri Delina:

Akkor is, ha el kell mennem

 Gy�ny�r� n�lunk a vas�rnap d�lut�n,
Amikor t�zen �l�nk az asztaln�l.
�desany�m a levest hozza,
Hatalmas benne a gr�zgaluska.

 Azt�n a finom csirkepaprik�s,
 Megnyalja ut�na mindenki a t�z ujj�t.
 Ez mind nem el�g, most j�n a meglepet�s,
 Ami oly finom �s arom�s,
 A m�kos �s di�s kal�cs.

  Dr�ga �desany�m, mennyit f�radt�l,
 Mondom magamban gondolatban,
 De a m�sik m�r mondja is,
 Mire � mosolyogva felel,
 Nekem ez gyermekem, nem teher.

 Fel sem tudom fogni,
Hogy csin�lja? � maga a csoda,
Panaszkodni nem hallom soha.
A csal�dot mindig a b�s�g asztala v�rja,
Pedig a nyugd�ja az als� hat�rt s�rolja.

 Mondom neki, seg�ten�k,
Mire � meg sem v�rja,
A homlok�t �sszeh�zva,
S�rt�d�tten mondja,
Nincs � arra r�utalva.

Itt van nekem gyermekem, a kertem,
Van itt mindenf�le j�, na j�,
Mondjuk nincs mogyor�,
De b�ven van di�, alma, k�rte,
Szilvafa terem, hidd el gyermekem,
Nem mag�ban eszem a kenyerem.

 Csak n�zem a dr�ga t�r�keny alakj�t,
Nem mondja ugyan,
De l�tszik rajta m�r a f�radts�g.
Mikor kicsi voltam,
Nem �rtettem, mit akar azzal mondani:
Szeress�tek egym�st,
J� legy�l nekem gyermekem,
Akkor is, ha el kell mennem.
�rtem m�r, hogy mit mondott,
A gyermek�veken t�l vagyok.

 Amikor a Nagyi elment,
Egy hatalmas �rt hagyott.
De hogy az �desany�m ne legyen,
Azt fel sem fogja az eszem,
Hi�ba vagyok t�l a gyermek�veken.

�des Istenem, hagyd �t meg nek�nk,
Hagyd �t meg nekem, mert �gy �rzem,
N�lk�le nem ragyog a csillag sem odafenn!