M�ra Ferenc: H�rom Matyi

Szomor� kis iskola volt a mienk, ahol �n a bet�vet�st tanultam. Se ajtaja, se ablaka, ahogy a mese mondja. Azazhogy volt biz' azon ablak, de csak akkora, hogy nem f�rt be rajta annak a bolondos napraforg�nak a vir�gt�ny�rja, amelyik el�tte �gaskodott. Ann�l nagyobb volt az ajt�, m�ig is csud�lom, hogy ki nem s�t�lt rajta az eg�sz iskolaszoba. S ezen az �reg ajt�n akkora reped�sek voltak, hogy a tan�t� �r�k macsk�ja mindig azon ugr�lt be, ha a Bodri kutya meg akarta szabni a bund�j�t.

Ti persze azt gondolj�tok, hogy �n most csak m�k�zok mesemond� j�kedvemben. Az �m, az�ta nagyon sok esztend� megette egym�st, de a tenyerem t�n m�g ma is csupa seb a padfarag�st�l.

Nek�nk magunknak kellett �sszeeszk�b�lni azt a padot, amelyiken �lt�nk. �ssze�llt k�t-k�t j� pajt�s, s addig f�rt-faragott, m�g meg nem volt a pad. Egyik v�g�n �lt az egyik gyerek, m�sikon a m�sik. Biz' azon nem esett olyan k�nyelmes �l�s, mint a mostanin, hanem az�rt m�gis ping�ltunk mink akkora f bet�ket, hogy alig f�rtek a palat�bl�ra. Csak �ppen a nyakraval�juk adott sok dolgot, azt sehogy se tudtuk j� helyre k�tni. Bele is mer�lt�nk a nagy munk�ba �gy, hogy meg se hallottuk a kopogtat�st a csupa hasad�k ajt�n. Csak akkor �t�tt�k fel a fej�nket, mikor m�r a tan�t� �r el�tt �llt a  j�vev�ny. Mez�tl�bas, v�konydong�j�, s�padt fi�cska. Csuda, hogy el nem vitte a sz�l, m�g id�ig �rt.

- Mi k�ne, ha v�na �csik�m? - k�rdezte a tan�t� �r.

- Iskol�ba szeretn�k j�rni - suttogta f�l�nken a gyerek.

- Mif�le leg�nyke vagy te? Mi sz�l hozott ebbe a mi falunkba?

- Se ap�m, se any�m. Egy falubeli rokonom hozott ide mag�hoz.

- Kicsoda az a rokon?

- �reg B�nos p�k.

�reg B�nos p�k volt a leg�gr�lszakadtabb ember a falunkban, bel�le �z�tt tr�f�t minden pajkos siheder.

- H�t neked mi a neved?

- H�rom Matyi.

Mes�ben se lehet ilyen furcsa nevet hallani. Tan�t� urunk is elmosolyogta mag�t, s f�ltette a nagy kerek p�paszem�t, �gy vette szem�gyre szeg�ny H�rom Matyit.

- Egy Matyinak is kicsi vagy, fiam, h�t m�g h�romnak! Hol adjak �n most egyszerre h�rom embernek helyet az iskol�ban?

Egyszerre �sszeb�jtunk valamennyien, �s csendesen morogtunk:

Ide nem �l! Ide nem f�r! Csin�ljon mag�nak padot!

H�rom Matyi zavarodottan s�t�tte le a szem�t, s forgatta kez�ben konya kalapj�t.

- Tudod mit, fiam - mondta a tan�t� �r. - Telepedj�l meg a kuck�ban. Ott lesz csak a j� vil�g a t�len.

Nagy boglyakemenc�je volt az iskol�nknak, annak a zuga lett a H�rom Matyi tany�ja. Sose volt m�g kuck�nak odaval�bb lak�ja. Vil�g�letemben nem l�ttam gy�moltalanabb teremt�st a mi Matyinkn�l.

J�kedv�nket rajta t�lthett�k: soha annak szav�t nem vehett�k.

Ann�l t�bbet vette a tan�t� �r. Kar�csonyra H�rom Matyi volt a legjobb de�k. Ha valami k�rd�st egyik�nk se tudott: mondjad csak, H�rom Matyi! Ha mindny�junknak megbicsaklott az esze a sz�mtani p�ld�ban: ugorj csak, H�rom Matyi! Ha �rt, csupa gy�ngyszem, ha leck�t mondott, mint a v�zfoly�s.

Hanem egyszer ann�l csendesebb lett H�rom Matyi, m�g ha a tan�t� �r k�rdezte is. Leck�j�t, ha f�lmondta, csak makogott, hogy k�n volt hallgatni. Mocskos, rendetlen az �r�sa, hogy rossz volt n�zni. Elh�nyta a bet�ket, hogy csak �gy kiab�lt egyik a m�sik�rt. Ha a tan�t� �r sz�l�totta, nem ugrott, mint a labda, hanem v�nszorgott mint egy t�r�tt sz�rny� ver�b.

- Mi bajod neked, Matyi fiam? - tudakolta t�le sokszor a tan�t� �r, megsimogatva beesett, s�padt orc�j�t.

- Nincs nekem semmi se - motyogta Matyi b�gyadtan, s olyan f�radtan d�lt vissza a kuck�ba, hogy szinte megsajn�ltuk.

- Nem haragudtunk m�r r�, hiszen nem volt m�r jobb de�k � se, mint mink. Nem d�cs�rte m�r a tan�t� �r se.

Szeg�ny Matyi egyre fogyott, mint a megszegett keny�r. Egyszer megesett vele, hogy elaludt az iskol�ban, kez�b�l kiesett a k�nyv, s nem �bredt fel a zajra. Nekit�masztotta a fej�t a kemenc�nek, s �gy elszundik�lt, hogy csak arra �bredt fel, mikor a tan�t� �r megr�zta a v�ll�t.

Kedves fiam, szedd �ssze a holmidat, �s menj haza. Aki elalszik a k�nyve mellett, annak nincs semmi keresete az iskol�ban.

A fi� kiv�r�s�d�tt szem�t a tan�t� �rra vetette, de nem sz�lt semmit. �sszeszedte az egyet-m�s�t, s k�nnybe l�badt szemmel kiment az iskol�b�l.

Tan�t� urunk szomor�an n�zett ut�na, azt�n kedvetlen�l j�rt le s fel az iskol�ban, kisv�rtatva pedig f�lvette a kalapj�t.

- Gyerekek, legyetek csendben! Elmegyek H�rom Matyi�khoz.

Nem is volt nek�nk kedv�nk semmi d�vajs�ghoz. Azon tanakodtunk, mi lesz most H�rom Matyival, mikor egyszerre csak visszaj�tt a tan�t� �r, karj�n hozta Matyit, mint egy beteg galambot.

- Fi�k �lljatok fel! Tisztelj�tek meg vele ezt a kis pajt�stokat, aki k�l�nb h�s, mint Kinizsi P�l volt. Kinizsi P�l er�s f�rfi volt, a hadakoz�s neki j�t�k. H�rom Matyi gy�nge, mint a harmat, s ez a gy�nge n�gy h�t �ta alig fogta le a szem�t �jf�lt�l reggelig. N�gy h�t �ta beteg az �reg B�nos p�k, s az�ta H�rom Matyi s�ti helyette a kenyeret.

Fiaim, becs�lj�tek meg ezt a kis h�st! Melyiktek ad neki helyet maga mellett?

Talpra ugrott az eg�sz oszt�ly.

�n is, �n is!

Eg�sz �letemben b�szke leszek r�, hogy H�rom Matyi mellettem v�lasztott helyet mag�nak.