A gyanú
Egy ember fát vágott a kert végi erdőben. Amikor bement ebédelni, a fejszéjét az egyik fa tövében hagyta, és amikor ebéd után visszatért, nem találta ott ahol hagyta. Elgondolkodott, hogy hová lehetett, és eszébe jutott, hogy amikor jött ki, látta a szomszéd fiát, aki ha jobban bele gondolt, nagyon furcsán mozgott. Kis idő múlva már bizonyos volt benne, hogy a szomszéd fia lopta el a fejszéjét. Leste, hogy jár-kel a legény: pontosan úgy lépkedett, mint egy tolvaj. Figyelte az arckifejezését: éppolyan volt, mint egy tolvajé. Kihallgatta, amint beszélt: mintha egy tolvajt hallott volna. Egy szó, mint száz, a legény egész viselkedése arról árulkodott, hogy csakis ő lehetett a tolvaj.
Kicsit később a mi emberünk megpillantotta egy másik fa tövében a fejszéjét, és akkor jutott eszébe, hogy bizony ő odatette, és nem ahhoz a fához ahol előtte kereste.
S amikor újra megnézte magának a szomszéd legény mozgását és gesztusait, pontosan olyannak látta azt, mint egy nagyon becsületes emberét.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
